Mi lenne ma a 95 tételpont? – a reformáció 500. évére

Ahogy utazok országszerte, a reformáció 500. évéről szinte minden településen látom, ahogy megemlékezéseket tartanak. Közeledik a nagy nap is, október 31-e, a Reformáció napja. Igazából nem vagyok benne egészen biztos, hogy fel tudnánk fogni, milyen felkavaró érzés is lehetett, amikor először olvasták Luther Márton 95 tételpontját, és átélték azt a lavinát, amit ő ezzel indított. Volt, aki szimpatizált vele, másokat pedig teljesen feldühített. A többi történelem.

Az a meggyőződésem, hogy a reformációt inkább egy aktív folyamatként, mint elméletként, megemlékezésként kellene felfognunk. A reformációt azzal ünnepeljük, ha végezzük – noha ez sosem könnyű – s nem azzal, ha csupán emlékezünk rá.

Felvethetek esetleg egy gondolatkísérletet? Mi játszódna le ma a mai templomba járó emberek fejében, ha az egyik vasárnap a temploma, imaháza vagy gyülekezeti épülete ajtaján meglátna egy 95 tételből álló hirdetményt? Ha ma zajlana a reformáció – aminek a lényege, hogy szakítunk az egyház emberi hagyományaival vagy téves gyakorlatával és tanításával, és visszatérünk a Bibliához – mit váltana ki belőlünk?

A nem is annyira „játék” és gondolatkísérlet szerint manapság mi milyen pontokat tennénk a 95 tételbe? Ha ki kellene szegezni a templom/imaház/gyülekezeti épület ajtajára, milyen pontokból állna ma a 95 tétel?

Engedtessék meg nekem, hogy néhány példával elkezdjem. Közben vizsgáljuk meg az érzéseinket, mert egyesek számára valószínűleg nagyon felkavaró lesz, akárcsak az, ami 500 éve történt. Az eleje talán valahogy így szólna:

Egy mai 95 tételpont 

lehetséges eleje (vagy részlete):

1. „Isten nem lakik emberkéz építette templomokban” (ApCsel 17:24). Ne nevezz egy épületet „Isten házának”! Isten temploma a hívő teste (1Kor 3:16, 2Kor 6:16).
2. „Amikor összegyűltök, mindenkinek van zsoltára, tanítása, kijelentése, nyelveken szólása és annak magyarázata. Minden épülésre legyen.” (1Kor 14:26) Ne tedd tönkre a gyülekezetet és az alkalom folyását néhány „professzionális” klérussal, akik átveszik a központi szerepet az eklézsiától! A vének eredetileg tapasztaltabb és bölcsebb testvérek voltak, akik vigyázták a kis házigyülekezetek rendjét és mindenki előtt példás életet éltek.
3. Jézus Urunk nagy missziós kiküldetése a „Menjetek!” parancs (Mt 28:19). Ne szervezz keresztény alkalmakat, amire hivogatsz, hanem menj, veszítsd el az életed az evangéliumért és Isten erejével hirdesd: „Elközelített Isten Országa” (Lk 10:9). Figyeld meg az apostolokat, ahogy az általuk megtalált „békesség fiai” szervezkednek, és nem ők (Lk 10:6, ApCsel 10:24).
4. Urunk kiküldetési parancsa tanítványok kiképzéséről szólt. „Az Úr útjának követői” számára ismeretlen volt a „keresztény vagyok, de nem vagyok tanítvány” hozzáállás. „Hétköznapi keresztények” helyett legyünk „nem hétköznapi tanítványok”, akik Jézus üzenetével „felforgatják a világot” (ApCsel 17:6).
5. Hagyjuk el a humanista evangélium hirdetését és térjünk vissza a Jézus-központúhoz. Istennek nincs „csodálatos terve az életedre”. Istennek az a terve, hogy „aki erre a sziklára esik, összezúzza magát” (Mt 21:44), hogy az „Isten szerinti megszomorodás” után végre Jézus élete folytatódhasson a hívőben a Szentlélek által (2Kor 7:10, Gal 2:20, 2Kor 5:14–15).
6. „Isten Országa nem itt vagy ott van, hanem köztetek és bennetek” (Lk 17:21). A gyülekezet nem épület, hanem család és közösség. Ne intézményesítsd, és ne építs külön épületet neki (ne zárd dobozba)! 
7. Kezdjük el gyakorolni a dialógusos érvelést (gör.: „dialegomai”, ApCsel 20:7) és a gyakorlatias „Kövess engem!” tanítás módszerét, ahogyan azt Jézus és az apostolok életében is látjuk. Ez azzal jár, hogy Gedeon módjára szét kell zúzni a pulpitust, mint a pogány görög szónokok bálványát, és az emelvényt vagy zenei színpadot, ami megkülönböztet és elválaszt testvért testvértől. Intellektuális passzivizáció helyett aktiváló gyakorlatias, bemutató és „együtt végző” tanításra van szükség. (Pl: Hogyan evangelizáljunk? „Gyertek ki velem, megmutatom. … Most ti jöttök.”)
8. …

Bizonyára van most néhány olvasó, akiben felkavarodtak az érzelmek, talán egyesek veszélyesnek nevezik, amit csinálok az egyházra nézve. De ez nem így van: az egyházért teszem, annak megújulásáért. Talán valaki eretneknek vagy barbárnak nevez, esetleg rombolónak vagy megosztónak, és belül egy „Revoco!”-t kiáltanak felém, hogy mondjam ki: „Visszavonom!”, a kiátkozás előtt. De hadd legyen a válaszom két Luther idézet: „…semmit sem ismerni, csak az Úr szavát.” és: „Itt állok, másként nem tehetek.”

Zárásként egy kérdést tennék fel: Miyen pontokat lehetne még írni egy mai 95 tételhez? (Válaszok írhatók alul a kommentben.)

Éld a reformációt, és bibliai lesz az egyház élete.